BADACSONY a Balaton parti hegyek fejedelme. Valóban méltó e névre, mert nem csak legnagyobb, legszebb, de a leghíresebb is valamennyi hegytárs között. Híre-neve messze túlröpül az ország határain is, mindenüvé, ahol azt a gyöngyöz? tüzes ned?t ismerik, amelynek a neve: „Badacsonyi bor”.

 

Minden, amit a természetben szépnek ismerünk, csodálatosképpen együtt van itt, a Badacsony környékén. Mindenb?l ízelít?t kapunk, tengerb?l, gyönyör?, büszke hegyekb?l, omlatag öreg várakból, napsütötte, dalos sz?l?s déli lankákból. A monda szerint óriások játszottak itt valaha, játékos kockákkal, kúpokkal, dombokkal, akik valami hirtelen intésre elvonultak e földr?l, s itt hagyták szeszélyes összevisszaságban a játékaikat. E nagyszer? tájban a hasonlók közt is a legmagasabb, legismertebb és legértékesebb a Badacsony. Közvetlen a tó partjáról indul lejt?je, el?bb szelíden és álmatagon, hogy feljebb mind meredekebbé válva, hogy bazaltsziklákban, szélrágta oszlopokban, k?zsákokban folytatódjék. A badacsonytomaji és szigligeti öblök tisztelettudó szerénységgel fogják közre, félsziget talpazatán állva Badacsony büszkén tekint a tóra, s az csillogó hullámszemével visszatekinget rá. Mint egyik méltatója jellemezte, úgy emelkedik a tó tükre fölé a Badacsony hegye, mint a Balaton "Bazaltkoszorús Királya".

Badacsony a sz?l? és bor városa

 

A fenti megtisztel? cím birtokába nem véletlenül jutott településünk. Az ókorba is vissza kell tekintenünk az els? indokok ismertetéséhez.

Egyes történettudósok szerint már az igen fejlett mez?gazdasággal rendelkez? kelták K.e. a IV. században a Dunántúlt megszállva sz?l?m?veléssel foglalkoztak. Badacsony lankáin kelta csontvázas temet? árulkodik ittlétükr?l. A kutatók szerint a kelták f?lega hegyoldalba telepítettek sz?l?t , hiszen ennél alkalmasabb helyet erre a célra nem is találhattak volna.

A hagyomány Probus római császár nevéhez f?zi a pannóniai, s így a badacsonyi sz?l?kultúra megteremtését. A rómaiak, a hazájukra annyira emlékeztet? Balaton-felvidéken sz?l?t m?veltek, akárcsak Itáliában.

Mikor a Dunántúl a Római Birodalom tartományává vált Pannónia néven, Badacsonyt is érintette az Aquincumhoz vezet?, vagy azt összeköt? út. Római út néven még ma is megtalálható a nyomvonala. Itáliai mintára a hegyoldalon sorra épültek a villák, a nagybirtokosok, keresked?k, tisztvisel?k, gazdasági épületekkel körülvett házai, mediterrán arcot kölcsönözve a tájnak.

Pannónia az V. századtól a népek országútjává vált, mozgalmas élete csak a honfoglalással zárult le. A Balaton vidékét a hunok el?l menekül? germán törzsek özönlötték el, majd megjelentek a hunok is, a  keleti gótok, longobárdok, avarok, frankok. Pannóniában a népvándorlás viharos id?szakában sem  hagytak fel a sz?l?termesztéssel. Az egymást követ? hódítók pedig mivel maguk is kedvelték a bort, nem pusztították el a korábbról örökölt sz?l?kultúrákat.

 A honfoglaló magyarok, akik korábbról már ismerték és szerették a sz?l?t és a bort, ezeken a területeken fejlett sz?l?kultúrát találtak. A magyarság a XI. században sz?l?t m?velt a Balaton-felvidéken. Err?l a tihanyi alapítólevélben esik szó. A tihanyi bencéseknek, a veszprémi püspöknek az alábbi helyeken volt sz?l?je:  Vörösberény, Fels?örs, Paloznak, Vászoly, Ecsér (Révfülöp), Kékkút, Csobánc sz?l?hegye, Szent György-hegy sz?l?je.

Több századon keresztül a borkezelés ókori nyomon haladt. A sz?l?t szüret után taposták, erjesztették és cserépedényekben tárolták, b?rtöml?kben szállították. Az anyagedényeket kés?bb felváltották a fahordók és a bor szállítása is ezekben történt.

A török háborúk végvári harcai idején sem hagytak fel ezen a vidéken a sz?l?termesztéssel, pedig állandóan változott a megm?velt földterület nagysága.

 

A XVIII. századig írásban foglalt feljegyzést a Badacsonyi sz?l?kr?l nem találunk, csak a közvetett bizonyítékok igazolják a sz?l?m?velést. Ett?l az id?t?l kezdve viszont sokféle feljegyzés készült.

Például: ebben az id?ben a sz?l?t?kéket még nem sorba rendezve ültették a hegyoldalra, pedig sokkal jelentéktelenebb vidékeken már soros m?velés folyt, itt a leggyakoribb fajta a kéknyel? a megtermelt badacsonyi borok közül a leghíresebb a fehér ürmös. Készítése szüretkor kezd?dött, a mustot lassú forralással felére f?zték, kiforrás céljából hordóba tették, több év érlelés után kapta meg azt a f?szerdús zamatot, melyt?l sajátságos, édes bor keletkezett.

Badacsony – Tomaj hegykönyveében törvények (articulusok) szabályozták a sz?l?vidék életét:

• Szent- György napkor a sz?l?sgazdák hegybírót és 12 esküdtet választottak, feladatuk egész éven át a sz?l?hegy kár nélküli meg?rzése volt,
• sz?l?pásztorokat fogadtak fel, akik nyáron a sz?l?, télen a hajlékok meg?rzéséért feleltek,
• hites notariust neveztek ki, a hegybíróság ügyeinek intézése,
• a hegybíróság büntetést szabott ki, ha nem m?velték rendesen a sz?l?t és környékét, ha káromkodtak a sz?l?ben, tüzet raktak, vagy verekedés támadt, illetve lopást észleltek,
• a büntetés botütés, pénzbírság, vagy a megbízatás megvonása volt,
• a szüret kezdetét mindig a földesúr határozta meg,
• szüret után legel?ször a hegyvámot kellett rendezni (kilenced, tized),
• sz?l?terület adás-vétele csak a hegybíró és az esküdtek tudomásával történhetett.

 

A hegy igazán jól kezelt, min?ségi termést adó sz?l?i a világi és egyházi nagybirtokosok tulajdonában voltak. Ilyen neves földbirtokosok voltak: Ranolder János veszprémi püspök, gróf és herceg Eszterházyak, Hertelendyek, Tarányiak, Szegedyek, Skublitsok, Békássyak. Kés?bb, a XVIII. század vége felé polgár családok is vásároltak nagy sz?l?birtokokat, mint Sümeg nagy fia, Ramasetter, vagy a tapolcai keresked? család, Lesznerék. Az Ibos család volt az utolsó tulajdonosa a Ramasetter birtoknak, akik világhírnevet szerzett a Badacsonyi bornak.

 

Új lendületet adott az itteni sz?l? – és bortermelésnek a XIX. század végén herceg Eszterházy utolsó tiszttartója, Krassay Vilmos. Évente növelte a sz?l?területeket, telepítésnél ügyelt, hogy fajtiszta borokat nyerjenek . A hordókba olaszrizling, szürkebarát, zöldszilváni, kéknyel?, ottonel, musköt lünnel borok kerültek.

Az értékesítés palackozva eredményesebb volt, ezért 1930-tól az egész termést így hozták forgalomba. A borok nagyobb tételekben kerültek külföldre, Bécsbe, Londonba és más országokba (Svédország, Amerika...).  Az igazi nagy hírnevet Badacsonynak az itt term? fajták közül a kéknyel? szerezte.

1945-ben a földreform során új tulajdonosok vették birtokba a sz?l?ket. Nagyobb területekhez a Badacsonyi Állami Gazdaság, a Sz?lészeti Kutató Intézet és kés?bb a Badacsonyi Sz?l?sgazdák Hegyközség Szakszövetkezete jutott.

Mára ez a kép teljesen megváltozott. A sz?l?területek ismét magántulajdonba kerültek. Családi vállalkozás keretén belül történik a gazdálkodás, borkészítés, értékesítés.

 

Badacsony neve országos hír?vé a XVIII. és a XIX. században vált, f?leg  Kisfaludy Sándor költészete révén. A költ? sok szállal köt?dött a tájhoz, m?vészetéb?l vég nélkül lehetne idézni Badacsony dicséretét. Gondoljunk csak a mindmáig Kisfaludy Sándor és Szegedy Róza nevét?l elválaszthatatlan 1795-ös badacsonyi szüretr?l írt költeményre,

„Édes, kínos emlékezet,

Oh Badacsony szürete!

Múlatságos gyülekezet,

Te rabságom kezdete!

Ott tudtam meg, ki légyen ?,

S mi légyen a szerelem:

Amor nyila miként sebz?,

S mi az édes gyötrelem.

Nem úgy mentem, a mint jöttem:

Nagy különbség volt közöttem,

A ki valék az el?tt,

S a ki lettem, látván ?t.                             

                                     Himfy  Szerelmei