Egry Józsefre úgy gondolunk,
mint a Balaton fest?jére. 

 

Szerény m?teremlakását hamar megtaláljuk lent a parton, ez ma emlékmúzeum. Zárkózottan, magányosan élt itt a fest?. Magányát horgászás, egy-egy fonyódi kirándulás, és a baráti körhöz tartozók látogatása oldotta.

A XX. századi festészetünk kiemelked? alakja. Szegény napszámos szül?k egyetlen gyermeke, m?vészképz? iskolába soha nem járhatott. A Magyar Nemzeti Múzeumban látható magyar festményeket tanulmányozva igyekezett képezni magát. 1906-ban Párizsban a m?vészi felkészülés összetettebb, mélyebb alapjaival ismerkedett. 1907-ben beiratkozott a budapesti Képz?m?vészeti F?iskolára de szabadságvágya, következetessége, meggy?z?déséhez való ragaszkodása nem t?rte a befolyásolást. Az I. világháborúban, mint segédszolgálatra rendelt katona, súlyosan megbetegedett. Ápolásra a Balaton környékére került. 1918-tól végleg itt telepedett meg el?ször Keszthelyen, majd Badacsonyban. Az I. világháború végét?l haláláig, több mint harminc esztend?n át élt a Balaton partján.

M?veiben a napfény és a páratelt leveg? nagyszer? megörökítése közben értelmezte át képi valósággá az ember és a természet, az emberi lét és a világmindenség olyan összefüggéseit, amilyeneket addig sem magyar, sem külföldi mesterek még nem mutattak meg.

„A látottakat ismertté, az ismerteket tudottá, a tudottakat élménnyé, az élményeket magasztossá kell tennünk, hogy m?vészetet hozhassunk létre.”                                                                                                                                                                                                                                                                Egry József

Az épület felújítását, b?vítését  2003-ban fejezték be. A megnövelt tér lehet?vé teszi, hogy évente Egry festészetének  különböz? korszakaiból válogatott jelent?s m?vek mellett más m?vészek is helyet kaphatnak id?szakos kiállításra.

<< vissza